A Feng Shui tanácsadás nagyon sokat jelentett számomra. Különösen azokban a nehéz napokban, amikor sajnos illetéktelenek behatoltak a lakásomba, szétdúlták rendemet, elvitték az összegyűjtött kedves tárgyaimat. Úgy éreztem nem tudok semmihez sem hozzányúlni, ott marad a szoba közepén a fiókok és polcok kiborított halmaza. Hiányzott az anyámtól örökölt ezüsttálca, ami elengedhetetlen tartozéka volt a karácsonyi dekorációnak. Nagyanyám porcelán vázája, melybe csak a legkedvesebb virágszálak kerülhettek. Férjem régi faliórája. Magamba roskadva ültem.

Ekkor jutott eszembe a Feng Shui. Dorottya kedvesen elmondta, hogy a Feng Shui arra tanít minket, hogy a tárgyaink vannak értünk és nem mi a tárgyakért. Aminek el kell mennie, az jobb, ha elmegy, hogy helyet adjon az új élethelyzeteknek. Ráébredtem, hogy talán egyedüllétemben túl sokat foglalkoztam a múlttal, ragaszkodtam az emlékeimhez. Most fájdalmasan szabadítottak meg tőlük. Ideje volt körbenézni, hogy mire nincs igazán szükségem. De először tértisztítást kell végeznem, mert másképpen hozzá sem tudnék nyúlni semmihez.

A tanácsadás során foglalkoztunk tulajdonságaim feltárásával. Így nem vontam kétségbe, hogy van bennem erő, kitartás, végre fogom hajtani az átrendezést. A régen megszokott tárgyak időnként még hiányoznak, de őszintén elmondhatom, hogy elhunyt hozzátartozóimra másként gondolok. Nem múltak el irányukba mély érzelmeim, de másként gondolok rájuk. Ez volt a legnagyobb eredménye a tanácsadásnak és az azt követő Feng Shui szerinti térkialakításnak.

Olyan apróságokra is figyelek, mint hogy nincs hegyes levelű növényem. A szárított, halott virágokat mind kidobtam. Olyan ételeket eszem, melyek a víz elemű személynek kedvezőek. Utáltam mosogatni, amióta tudom, hogy a tűzhely és a mosogató közé kell tennem a fakanalakat, azóta változatlanul szeretek főzni, de a mosogatóban nincs többé felhalmozódott mosatlan edény.

H. Istvánné (63)